Benkő Zsuzsanna: „A zebegényi templom kifestése, mint művészet-pedagógiai feladat” - Leszkovszky György munkái a váci egyházmegyében

Nyomtatásban megjelent: Benkő Zsuzsanna: „A zebegényi templom kifestése, mint művészet-pedagógiai feladat” - Leszkovszky György munkái a váci egyházmegyében. In: A szecesszió szakrális művészete a Váci Egyházmegyében. Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény, Vác, 2014. 76-94. 

Elhangzott A magyar szecesszió a Váci Egyházmegyében című tudományos konferencián. 2013. szeptember 06. Nagypréposti palota, Vác.

Tanulmányom címe Körösfői-Kriesch Aladár: A zebegényi templom kifestése, mint művészet-pedagógiai feladat című, a Magyar Iparművészetben 1914-ben megjelent írását idézi, és a továbbiakban a zebegényi templom belső dekorációjára, azon belül is Körösfői-Kriesch Aladár, mint művészetpedagógus és tanársegéde Leszkovszky György tevékenységére fogok koncentrálni.[1]

Körösfői-Kriesch Aladár és a művészeti nevelés

   A gödöllői művésztelep mestereinek művészeti nevelését 2003-ban Révész Emese foglalta össze tanulmányában.[2] Körösfői-Kriesch Aladár tanulóéveivel kapcsolatban rávilágított, hogy a gödöllői alkotó tanulmányai során a korszak művészképzésének csaknem összes változatába betekintést nyert: hallgatója volt a budapesti Mintarajziskolának, a Lotz-féle mesteriskolának, járt a Müncheni Akadémiára, a velencei akadémiára, a párizsi Julian Akadémiára és volt Székely Bertalan magántanítványa is. Művészeti nevelésre vonatkozó elvei így saját tapasztalatai alapján kristályosodtak ki, az akadémia oktatás legnagyobb hibájának „életidegen, elavult mintákat sulykoló, tekintélyelvű és egyéniségellenes” rendszerét tekintette.[3] Nem csupán festészetben, művészeti oktatásban is példaképe volt Székely Bertalan, majd az angol előkép, a preraffaeliták által olyan nagyra becsült céhrendszer-szerű műhelymunka, mely az elmélet és a gyakorlat egyensúlyát kívánta létrehozni. Körösfői többször fogalmazta meg írásban is nevelési elveit, melyeket azután a gyakorlatba ültetve képezte ki a következő generáció a szakmai elméleti és gyakorlati részében egyaránt jártas mesterembereit.[4] Művészete így egyfajta „kapocs akadémikus hagyományokat őrző mesterei [t. i. Székely Bertalan és Lotz Károly] és klasszikus eszményekhez újra visszatérő tanítványainak munkássága között. […] Közvetítő ereje pedig nagy szerepet játszik a monumentális épületdekorációs műfajok század eleji felvirágzásában.”[5]

   Körösfői 1911-ben kezdte főiskolai tanári működését díszítőfestészet szakon, amit az 1915-ös tanévig folytatott.[6] Ekkor nyílt alkalma arra, hogy művészeti oktatási elveit a monumentális falfestészet területén is gyakorlatba ültesse. Véleménye szerint minden művészeti ágnak alapja a mesterség, amely – a művészettel, mint veleszületett tehetséggel szemben – tanítható, és alapvető fontosságú, hiszen „az igazi, komoly művészethez csak a komoly mesterségen át lehet eljutni”.[7] Tanári programjának ezért egyik fő törekvése a festészeti technikák minél alaposabb megismertetése és az ismeretek műhelymunkaszerű, gyakorlati alkalmazása volt. Ez a törekvése egybevágott az 1910-es évekre az iparművészeti iskolában is megjelenő, az Arts and Crafts mozgalomra reflektáló reformokkal, Czakó Elemér igazgató célkitűzéseivel, aminek eredményeképpen a díszítőfestészeti osztály a század első évtizedében számos külső épületdekorációs megrendelést teljesített.[8] Ezek a megrendelések lehetővé tették a tanult technikák széles skálájának kipróbálását, a növendékek bevonását a gyakorlati munkába.

   Körösfői-Kriesch Aladárral összefüggésben először 1911-ben találkozunk Leszkovszky György (1891-1968) nevével. Körösfői ekkor kezdett a díszítőfestészet szak tanáraként dolgozni, Ujváry Ignáccal párhuzamosan, akinek Leszkovszky 1907 óta volt tanítványa.[9] Már ekkor, ötödéves díszítőfestő szakos hallgatóként a Magyar Iparművészetben megjelent falképtervén szembeötlő Leszkovszky Körösfői-Kriesch művészete iránti elkötelezettsége.[10] Leszkovszkyt tanulóként, majd később tanársegédként is szoros kapcsolat fűzte a mesterhez: aktívan kapcsolódott a gödöllői művésztelephez, a gödöllői alkotók művészetét az „utolsó gesamtkunstwerknek” tartotta.[11] Körösfői-Kriesch köréhez csatlakozva Leszkovszky részt vett a marosvásárhelyi Kultúrpalota díszítésében is (1912-1913).[12] A tanulóévek elteltével, 1913-ban Leszkovszky Körösfői tanársegédeként kapta feladatul a zebegényi római katolikus Havas Boldogasszony plébániatemplom falfestészeti díszítésének megtervezését és a kivitelezés lebonyolítását (1910-14).[13] Végül még ugyanebben az évben, Körösfői-Kriesch égisze alatt, Leszkovszky közreműködésével készült el a váci Karolina kápolna dekoratív festése is.[14]

A zebegényi Havas Boldogasszony plébániatemplom, 1910-14

   A templom megtervezésére 1907-ben kapott megbízást két fiatal építész, Kós Károly (1883-1977) és Jánszky Béla (1884-1945). A templomépület felszentelésre 1910 júliusában került sor.[15] A belső berendezést, a szószéket és a padokat Kós Károly, a keresztelő kutat Györgyi Dénes tervezte. A szentély és az északi oldalkápolna magyar szenteket ábrázoló üvegablakait Györgyi Dénes tervei alapján Majoros Károly kivitelezte 1914-ben, a falképeket Körösfői-Kriesch Aladár és végzős Iparművészeti Iskolai tanítványai festették.[16] Nevüket a templom szentélyének keleti falán emléktábla őrzi: “E templom kifestését Körösfői K. Aladár vezetése alatt tervezte Leszkovszky György tanársegéd. A kifestést végezték Diósi Antal, Fábry Dezső, Klosius Károly, Gáspár Mór, Schindler Valér tanítványok.”

1. Kép: A zebegényi Havas Boldogasszony plébániatemplom külső képe 2007-ben.
A kép forrása: https://epitesimegoldasok.hu/index.php?id=20100930a-zebegenyi-templom-ahogy-meg-sosem-lattuk

   A templomban ma látható festmények azonban nem csupán a tanítványok és a gödöllői mester keze nyomát hordozzák. Az eltelt évek alatt a falak nedvesedése, valamint háborús légnyomás miatt több festmény megsérült, így nem egy ízben restaurálásra volt szükség.  Először az 1930-as években, majd 1950 körül Jets György végzett állagmegóvást, majd 1984-ben Varga Dénes és Berecz Ferenc restaurálta a festményeket, végül a millennium táján került sor újabb beavatkozásra.[17] 2000-ben majd 2002-2003-ban Fábián Dénes és Kisterenyei Ervin végezték el a freskók és a különböző technikájú belső díszítőmotívumok állagmegőrzési és helyreállítási munkáit.[18] Az elmúlt 6 évben újabb változásoknak lehettek tanúi a templom látogatói: a külső-belső felújítások mellett 2010-ben új toronysisakot kapott a templom, majd Fábián Dénes, a templom restaurátora elkészült a Kós Károly tervei alapján kivitelezett homlokzatdíszítéssel.[19]

A falképek

   Habár a templombelső díszítetlenül is magas szintű építészeti alkotás lett volna – lásd Anthony Gall tanulmányát és a puritán(abb) templombelsőre hozott párhuzamait, Erdélyből, Angliából és Finnországból - az építők a templomtér belső kialakításakor eleve számoltak a későbbi falfestéssel. Erre vonatkozóan 1910-ben így fogalmazott Jánszky Béla: „Megtartottuk tehát a tökéletes háromhajós, egyszentélyes románkori elrendezést. A főhajók falait tágas ívek között két-két erős oszlop tartja, a mennyezet azonban új rendszerű; kettős fagerendák lapos gipszlapfödémet hordanak, melyekbe széles ablakok vannak vágva. Mindenütt nagy, alig osztott síkok, melyek alkalmasnak kínálkoznak modernebb, dekoratív festmények elhelyezésére.” – írta Jánszky Béla 1910-ben.[20]

2. kép: A templombelső a festés előtt. A kép forrása: Jánszky Béla: A zebegényi templom. Zászlónk, 1910. április 15.

   Továbbra is kérdés azonban, hogy Jánszky és Kós milyen díszítést képzelt el eredetileg az üres falmezők kitöltésére. Vajon a „modernebb, dekoratív festmények” megfogalmazás alapján egy kissé egyszerűbb, esetleg nonfiguratív, kevésbé a „horror vacuit” idéző díszítés alakulna, mint amilyen például a kolozsvári Kakasos templom dekorációja. A Kós Károly tervei alapján 1913-1914-ben épült kolozsvári Kakasos templommal Anthony Gall hozta párhuzamba a zebegényi templomot, a puritán díszítetlenség és a teljes belső festés között átmenetként értékelve azt.[21] A Kakasos templom sokban hasonlít a zebegényihez: szintén az ókeresztény és román stílusú bazilikák hatását mutatja, de belsejét stilizált kalotaszegi motívumokkal festett kazettás mennyezet (Muhits Sándor - Szántó Gergely műve) díszíti.[22]

   Szintén a teljes díszítettség és a puritánság közötti átmenetet képeznek a nemzetközi építészeti párhuzamként értékelhető finn épületek, Lars Eliel Sonck (1870- 1956) finnországi középkori kő- és faépületek hagyományából táplálkozó épületei. Közülük is főképp a neoromán tamperei katedrális (1902-1907), melyet a finn szimbolista festő Hugo Simber falképei díszítenek, illetve a Privatbanken épülete Helsinkiben (1904), amelyben Sonck Kós Károly zebegényi templomával szinte megegyező belső térkiképzéssel élt, itt azonban a hatalmas falfelületek egy kivétellel díszítetlenül maradtak.[23] Angolszász területről William Lethaby munkáit érdemes felidézni, főképpen a Brochampton-i All Saints templom belső terét (1901-1902).

3/a. kép: A Privatbanken épülete.
A kép forrása: https://elma.elka.fi:9001/preVALa6.po?ARK_TUNNUS=11280&ARK_TUNNUSQRY=11280&VAL_KUVATUNQRY=7111&MONESQRY=1&event=Refresh

3/b. kép: All Saints' Church, Brockhampton
A kép forrása: https://www.victorianweb.org/art/architecture/lethaby/4.html

   Már az építés évében felmerült az Iparművészeti Iskola bekapcsolódása a templomépület dekorálásába, de a falképek első tervei csak később, az 1912-1913-as tanévben készültek el.[24]  A következő évben, mikor Körösfői-Kriesch Aladár átvette a díszítőfestő osztály vezetését, a zebegényi templom díszítésének feladatát is átvállalta. A falképek programját Fieber Henrik (1873 – 1920), az Iparművészeti Iskola egyházművészeti szakosztályának vezetője adta meg: „A templom a konstantini diadal 1600 éves évfordulójára festetett ki s ez adta a művészi ábrázolás gondolati tartalmát.” – írja. „Az egésznek alapgondolata a szent kereszt diadala és felmagasztalása, vagyis a keresztény világnézet apoteózisa.”[25]

   Az elkészülő falképeknek alkalmazkodniuk kellett templomépület stílusához, a már meglévő berendezéshez és a liturgikus tárgy-együtteshez is, mégpedig úgy, hogy a templombelső mind esztétikai mind egyházművészeti szempontból egységes képet sugározzon, hiszen a templom belsejének díszítése is mondanivalót közvetít, ez a fajta „Gesamtkunstwerk” biztosítja az egységes, mögöttes szellemi forrás láthatóvá tételét. Fieber szerint a zebegényi templom „üdvös kezdeményezéssel jeleskedik” az egységes alapgondolat szerint való tervezés tekintetében, mivel más templomokban „a templom patrónusa, néhány magyar, de a nép lelkének egész idegen szent ütemszerűleg kerül elénk”, kiaknázatlanul hagyva „az egyház liturgikájának és szimbolikájának mélységes árját, az ó- és középkor teológiájának és misztikájának ezeregyéji bűbáját”.[26] Fieber azért választott történelmi aktualitást a program megadásakor, hogy a templomnak a megelőző korokhoz hasonlóan magas „kultúrtörténelmi becset” adjon.[27]

   A templomba belépve a diadalíven mandorlában az Atyaisten tartja a keresztre feszített Krisztust, a kereszten a szentlélek galambjával, az alsó regiszterben imádkozó angyalokkal, kék háttér előtt.[28] A Szentháromságot keringő égitestek és imádkozó angyaloktól fogják közre, lábuknál egy-egy báránnyal. A szentély előtti dongaboltozaton angyalok tartják Krisztus szenvedésének eszközeit – sötétkék háttér előtt szimmetrikus elrendezésben az angyalok saját szárnyaik által formált ellipszis alakban mutatják fel az arma Christit. A jobboldali, két szerkezeti gerenda által három mezőre tagolt freskón a Maxentius felett a kereszt jelével győzelmet arató Nagy Konstantin császár látomása, vele szemben pedig ugyanilyen keretekben Konstantin anyja, a keresztet megtaláló Szent Ilona császárné látható angyalok és udvarhölgyei által körülvéve. Alattuk a vastag, pillérszerű oszlopok íveire kiterjesztett szárnyú, feliratos pajzsokat hordozó angyalpárokat festettek. A feliratok „a kereszt felmagasztalásának zsolozsmájából, az örökszépségű Vexilla regis himnuszból és a hozzávaló antifonákból vannak véve s így a festői ábrázolást magyarázó szöveggel kísérik” - írja Fieber Henrik 1914-ben.[29] A boltívekre stilizált indadíszek és növényi motívumok alkotta ornamentális díszítés került. Az egyes falképek szerzőségére a későbbiekben fogok kitérni.

4. kép: A zebegényi templom belső képe.
A kép forrása: https://www.utazzitthon.hu/galeria-latnivalo.php?id=936

   A templom programjának (időben és térben egyaránt távoli) párhuzamaként mindenképpen megemlítendők a szent kereszt legenda illetve Konstantin diadala legismertebb ábrázolásai, Piero della Francesca az arezzói San Francescobeli Szent kereszt legendát ábrázoló freskói (1466) valamint Raffaello vatikáni stanzái közül a Sala di Constantino falképei (1517). Habár az említett falképek nem tekinthetők a zebegényi ábrázolások konkrét előképeinek, csak tematikai előképekként szolgálhattak a program kialakításakor. 

A festés menete

   Körösfői-Kriesch első monográfusa, Dénes Jenő tanúsága szerint Körösfői-Kriesch Aladár és tanítványai 1914 tavaszától őszéig dolgoztak a festményeken.[30] Az előre meghatározott program alapján a vázlatokat Leszkovszky György készítette el. „Az egész templom dekorációjának — mint ideának — megoldását tehát két év előtt végzett tanítványomra — és akkori tanársegédemre — Leszkovszky Györgyre — bíztam.” - írja Körösfői-Kriesch a templomfestés készüléséről. „Neki kellett az egész templom színakkordját, a folt- és vonalelosztást — úgyszintén a figurális freskók kompozícióit — számos, kísérletező, kisebb vázlatokban megállapítani — úgyszintén az ornamentális részekhez is apróbb vázlatokat készíteni.”[31] Ezeket a vázlatokat kapták kézhez azután Körösfői végzős növendékei. Az életnagyságú kartonokat, műhelyrajzokat és a kidolgozott színvázlatokat még az iskolában készítették el, majd kivitték a helyszínre.[32] Itt Körösfői többször elmagyarázta tanítványainak a vázlatok jelentőségét, valamint az egységes, harmonikus látvány megteremtésének fontosságát és mikéntjét, „hogy néhány szín akkordjának, néhány vonal és foltbeli aránynak a megkeresése és kiérlelése a fő — és hogy a részletet mindig és mindig alá kell rendelni — ez alá a nagy alapgondolat alá”.[33]

5. kép: Konstantin diadala. A szerző felvétele.

   „A monumentális falfestészet nagy helyiségek díszítő művészete.” – fogalmazza meg ugyanezt a gondolatot Fieber is a zebegényi templom leírása kapcsán. „Nem tenyérnyi vagy arasznyi felületek művészi kiképzéséről van szó, hanem egy nagy térnek egységes hatásáról, első pillanatra összefoglaló benyomásáról. A templomba vagy nagy terembe lépve, az első összhatás a döntő; az egésznek egységes összefoglalása és áttekinthetősége adja a művészi impressziót. Minden részlet ezen egységes megjelenítésnek rendelendő alá”.[34]

6.kép: A Kereszt felmagasztalása. A szerző felvétele.

   Az ornamentális részeknél Körösfői tehát először megkereste a kapcsolatot „a diktáló építészeti formákkal”.[35] Bemutatta az ornamentumok tervezésének menetét is, hangsúlyozva hogy „az egészséges ornamentikának próbaköve, hordozója a szín, a színakkordok ereje, változatossága, gazdagsága”.[36] Fontos példaként tekintett a középkorra melynek díszítményeit szerinte határtalan szín és formagazdagság jellemzi, s amelytől szerinte „őserő” azaz „képzeleti gazdagság és a kifejezési lehetőségek változatossága” tekintetében a legtöbbet lehet tanulni.[37] Körösfői azt vallotta, hogy az ornamentikában a lényeg a szellem, azonban van „néhány arány, viszony, mely minden egyébnél függetlenül is kifejezője az illető ornamentális stílusnak”, tehát a színakkordból és az architektúrától függő arányokból kiindulva kell kialakítani az egyes díszítő elemeket.[38]

7/a-b.kép: Ornamentumtervek a zebegényi templomba. Magyar Iparművészet 1929. 12.

   Körösfői-Kriesch úgy gondolta, hogy míg a tehetség nyilvánvalóan adottság, addig a művészet mestersége tanítható – legfőképp gyakorlatban. Ennek megfelelően a falképek kivitelezését valódi műhelymunkában végezték, a céhrendszerhez hasonlóan, a mester mellett, gyakorlattal, egyre nagyobb feladatok kiosztásával, mindenki tudásához és tehetségéhez mérten kapott feladatokat.[39]

A festmények megtervezése és az 1:1 arányú kartonok elkészítése után a tanítványok a festéstechnikai alapokkal folytatták: meszeltek, kazeint készítettek, festéket törtek. Ezt az előkészítő fázist követte a festés maga. Didaktikai okokból, hogy a tanítványok minél több festési eljárással ismerkedhessenek meg a gyakorlatban, az összes tanult falképfestési technikát alkalmazták a templom falain: freskó, szekkó, enyves festék, kazein-festék, sgraffitto mind bemutatásra kerültek. A hat nagy méretű figurális képet freskó technikával, a fontosabb ornamentális és figurális részeket kazein-festékkel, az alárendeltebb ornamentális részeket enyves festékkel festették, a külső bejárat falára sgraffitto került.[40]

8. kép: A zebegényi templom szentélye. Magyar Iparművészet 1914. 455

   “A kivitelezésnél a technikákat persze praktice mutattam meg” – írja későbbi beszámolójában Körösfői.[41] Különösen a freskónál volt fontos az első héten a festési eljárás sokféle lehetőségének bemutatása, hiszen „a freskófestés gyors technikai megmunkálást kíván. Itt nem lehet aprólékoskodni, részletekbe elmélyedni, pepecselni, miniátormunkát végezni. Kicsinyeskedésre nincs idő, mert a száradó habarcsalap kidolgozásra és befejezésre sürget.”[42]  „Árnyékolásra alig van idő, átfestésre pedig egyáltalán nincs.” – reflektál ugyanerre a problémára Fieber Henrik is.[43]

A tanítványok a megrajzolt kartonokat különböző módszerekkel felkopírozták a falra, majd a Cennini által is leírt technikával egy sinopia nevű vörös festékkel felfestették a teljes freskót, amit a napi festés során levakoltak, és frissiben, emlékezetből elkezdtek festeni. Arra, hogy Zebegényben is alkalmazták a vörös festéket, egy szerencsétlen epizód során került bizonyíték. A második világháború alatt bomba vagy légnyomás következtében a freskó egy része leesett. Később, az 1950-es években, Leszkovszky György magával vitte a fiatal Pálos Frigyest Zebegénybe, a leesett freskó szemléjére és megmutatta neki, hogy a kontúrok piros festékkel fel vannak festve az alapvakolatra.[44]

   Mivel a nagyméretű figurális kompozíciókon nem nagyon látszik a napi „varrat”, ezért a festmények restaurálást végző Fábián Dénes szerint az a legvalószínűbb, hogy a figurális kompozíciókat egyszerre festették meg. A kontúrokat az ecset végével karcolták be, ami surló fényben jól látszik. Fábián Dénes elmondása alapján a freskóként elkezdett festményeket nem minden esetben vitték végig tisztán freskóként. Ennek valószínűleg az az oka, hogy túl vékony volt a freskóvakolat és túl hamar megszáradt, ezért kazeinnel, mészkazeinnel, vagy enyves festékkel fejezték be a képeket. Így történhetett, hogy a nagyméretű figurális falképek egyes részein (például a zöld gyepen) sakktáblaszerűen eltűntek részletek: freskóban kezdték és enyvessel fejeztek be, ami az idő múlásával eltűnt, levált. Az alakokkal, azon belül is az arcokkal kezdték a festést, majd haladtak tovább a ruházattal, amire Szent Ilona alakjánál remek példa. Konstantin anyjának arca, valamint a ruhájának nyakrésze, amit freskó technikával festettek, kiválóan megmaradt, míg a mészkazeinnel végül enyves festékkel folytatott ruházat rész festése néhány részen kagylósan levált. Szintén az „igazi freskó technika” keverése mellett szól bizonyos színek – például a lila alkalmazása – amely freskóban „nem működik” (t. i. a lúgos festék felemészti a lila pigmenteket). [45]

9. kép: A Kereszt felmagasztalása című freskó egy részlete. Fábián Dénes felvétele.

   A Díszítő Művészetben 1915-ben megjelent reprodukciók képfeliratai, valamint a helyszíni jelzések alapján megállapítható, hogy kik festették az egyes falképeket.[46] Az oldalhajókat elválasztó íveket nagyrészt Gáspár Mór, a Nagy Konstantin triptichont Gáspár, Diósy Antal és Leszkovszky György festette. A dongaboltozat a tíz passiójelvénnyel Leszkovszky és Diósy munkája.[47] A reprodukciók tanulsága szerint az Atyaisten freskó eredeti terve Leszkovszy György keze munkáját dicséri, ami a kivitelezésig apróbb változtatásokon ment át - az elkészült freskón az égitestek eltérőek. A reprodukció képaláírásából kiderül, hogy a festményt a tervek alapján Gáspár Mór festette.[48] Dénes Jenő leírása szerint a diadalív Körösfői saját kezű munkája, és sokáig ez a vélekedés volt érvényben, de a Díszítő Művészet képaláírása és a falképek restaurálását végző Fábián Dénes véleménye alapján kijelenthető, hogy az Atyaisten freskón Körösfői csak apróbb javításokat végzett.[49]

10. kép: Az Atyaisten freskó. Fábián Dénes felvétele.

   Körösfői-Kriesch beszámolójában kiemelte, hogy sem a vázlatok megtervezésénél, sem a kartonok megrajzolásánál nem avatkozott sok korrekturával a tanítványok munkájába, de bizonyos részeknél, mint például a jobb oldali első figurális falkép egyik katonafigurájánál ecsetkezelés és kvalitás különbözősége miatt valószínűsíthető Körösfői saját kezű javítása.[50]

   Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Körösfői-Kriesch Aladár milyen technikai ismereteket továbbított hallgatóinak. Körösfői-Kriesch előképeihez, az angol preraffaelitákhoz hasonlóan rendkívül fontosnak tartotta, hogy falfestészet technikában is ideáljához, a késő középkori - korareneszánsz itáliai falképfestészethez nyúljon vissza. Legfontosabb forrása Cennino Cennini Il libro dell’Arte o Trattato della Pittura című műve volt, melyben az olasz mester meglehetős alapossággal írta le technikai ismereteit, receptjeit. Ifj. Bóna István egy 2003-as tanulmányában hívja fel a figyelmet a kézirat másolatokban illetve fordításokban történő fennmaradásának veszélyeire, a kortársak számára egyértelmű részletek kimaradására, a szövegromlások, festészettechnikai félrefordítások esetleges következményeire.[51] Körösfői-Kriescht többen az igazi freskótechnika 20. századi magyar feltámasztójának aposztrofálták – holott elődei, tanárai (például Lotz Károly) szintén valódi al fresco technikát alkalmaztak, ráadásul Körösfői is alkalmazott kazeint mind Zebegényben, mind Vácott, utóbbinál a kötőanyaghoz viaszemulziót is kevert.[52]

   Körösfői Cennini iránti tiszteletét, melynek írásos nyomát is hagyta A művészet forrása (1907, Zeneakadémia) című freskóján, az itáliai mesternek ajánlva művét – Leszkovszky György is követte, mind festészeti technikában, mind szellemiségben.[53] „Felejthetetlen emlékű mesterem, Körösfői-Kriesch Aladár, Cennino Cennininek a festészetről írott könyve nyomán támasztotta fel az igazi freszkótechnikát s ebbeli ismereteimnek legnagyobb részét neki köszönhetem.”- írta például 1930-ban a Magyar Iparművészet hasábjain.[54] Jellemző bizonyítéka ezen kívül a Körösfői és Cennini munkássága iránti tiszteletnek, hogy Leszkovszky, mikor 1920-ban Körösfői volt tanítványaival (a Zebegényben festő Diósy Antallal, Hende Vincével, valamint az Iparművészeti Iskola ötvös tanárával, Csajka Istvánnal) művészeti társaságot alapított, annak a Cennini Társaság elnevezést adta.[55] Emellett nyomtatásban is megjelent, valamint kéziratban fennmaradt festészettechnikai tanulmányaiban szintén Cennini és Körösfői hatására emlékszik vissza.[56]

   Nem a zebegényi templom volt az egyetlen a váci egyházmegye területén, amelynek szecessziós stílusú falképeit Körösfői-Kriesch Aladár és tanítványai festették. Körösfői folytatni akarta, sőt szabályszerűen beépíteni a tantervbe (sikertelenül) a nyári gyakorlatot, hogy tanítványainak az önálló munkavégzéshez szükséges ismeretekre megtanítsa.[57] A zebegényi templom elkészülte után az 1915-ös évben így került sor a Váci Örökimádás kápolna kifestésére, amivel gróf Csáky Károly püspök bízta meg a gödöllői mestert.[58] Az 1913-ra megépült kápolna belső díszítésének terveit Körösfői készítette, a festést Leszkovszky irányította, és a tanítványok kivitelezték. Körösfői és Leszkovszky György alkalmazkodva az épület neoromán stílusához, a díszítésnek „kissé romános ízt” adott, „színakkordként a piros-feketét, különböző árnyalatú finom szürkéket, mint összefoglaló értékeket, és az aranyat választotta.”[59] A kápolnában nem látható figurális festés, kizárólag egyházi szimbólumok és ornamentális motívumok szerepelnek a falfelületeken. Az ornamentumok nagyfokú hasonlóságot mutatnak a megelőző években festett Marosvásárhelyi Kultúrpalota előcsarnokának mennyezeti ornamentumaihoz, de Katona Júlia ornamentumkutatásainak legújabb eredményei más párhuzamokra (többek között ókori egyiptomi motívumok alkalmazására és a mintakönyvek szerepére) is felhívják a figyelmet.[60] Technikájukat tekintve az ornamentumok Zebegényhez hasonlóan kazein festékkel készültek, amelybe a tartósság fokozására kevés viaszemulziót is kevertek.[61]

Kitekintés – Leszkovszky György munkái a váci egyházmegyében

   Ahogyan Dénes Jenő fogalmaz 1939-es monográfiájában „Kriesch művészi felfogása eleven hatóerő maradt a szétszóródott csoport tagjainak művészetében, igazodás, amelyhez törekvéseiket továbbra is szabták.”[62] Körösfői halála után is nagy hatással maradt tanítványaira, különösképpen Leszkovszky Györgyre, aki számtalan alkalommal, szóban és írásban is hangoztatta Kriesch és elvei iránti tiszteletét. [63]

   Leszkovszky György az 1930-as években tért újra vissza munkáival a váci egyházmegye területére. Ezek az alkotások már nem szecessziós stílusúak és nem is minden esetben van szó falfestményekről, ennek ellenére továbbra is fontos hatóerő maradt a Körösfői-Kriesch Aladár iránti tisztelete, és munkamódszereinek követése.

   Az 1930-as évek legelejéhez köthető a sződligeti római katolikus templom „formai részeivel a régi magyar templom-mennyezeteire támaszkodó”, mélykék alaptónusú, „viaszolajfestéssel„ készült kazettás mennyezete és angyali üdvözletet ábrázoló üvegablaka.[64] Ezt követte még ugyanebben az évben az alagi Szent Imre plébániatemplom díszítői munkálatainak kezdete – t. i. az alagi templom részére, habár nem folyamatosan, de 1935-1965-ig születtek tervei. Leszkovszky feladata elsőként egy impozáns fakazettás mennyezet megtervezése volt, melyet korábbi, Csík József alagi plébánossal közös itáliai útjuk során látottak (a Santa Maria Trastevere) valamint magyar népi motívumok alapján kellett elkészítenie.[65] A későbbiek során, 1954-ben az oltártrónust képező baldachint, a szembemiséző oltárt és az áldoztatórácsot, majd 1965-ben a szentély üvegablakainak terveit készítette el. [66]

11. kép: Az alagi templom mennyezete. A szerző felvétele.

   Szintén még 1935-ben elkezdődött a balassagyarmati Don Bosco Szalézi templom belső festése, az árpádházi és szalézi szenteket ábrázoló üvegablakok azonban csak 1941-43 között kerültek tervezésre és kivitelezésre. A templom egyházi szimbólumokat is felsorakoztató festett kazettás mennyezetének és oldalfalainak újrafestésére, Leszkovszky tervei alapján, 1999-ben került sor.[67]

A váci püspöki székház nagytermének díszítését Leszkovszky 1935-1936-ban kivitelezte reneszánsz-barokk motívumokat felhasználva, az építészeti adottságokat figyelembe véve. A plasztikus ornamentikán kívül a terem 6 kerek ablakának megfelelően 6 grizaille tondót festett Migazzi és Hanauer váci püspökök címereivel illetve a mecénás Migazzi püspök épületeivel. A festés ma is látható, Pálos Frigyesnek köszönhetően, aki megakadályozta, hogy a palota nagytermének 1969-es felújításakor modernizáló átfestés áldozata legyen.[68]

   Még a világháborút megelőzően 1939-ben pár hónap alatt készültek el a vecsés-felsőtelepi Jézus Szíve római katolikus templom falképei. A hajó mennyezetén Boldog Margit, Szent László, Boldog Gizella, Szent István tondója látható, a falakon zöld-sárga tónusú szőlőindás, keresztény szimbólumokkal tarkított dekoratív festés, melyet 1981-83 között restauráltak és festettek újra a levett sablonok alapján.[69]

   Leszkovszky több esetben foglalkozott már meglévő falfestmények restaurálásával is. Ilyen falképhelyreállítás volt 1935-ben a kókai római katolikus templom 1873-as barokk kori falképeinek rekonstruálása.[70] Az Esztergomi Prímási Levéltár a Központi Egyházművészeti Hivataltól őrzött egyik iratának tanulsága szerint a következő évben, 1936-ban végezte el Leszkovszky a zsámbéki római katolikus templom barokk stílusú belső festésének helyreállítását.[71] 1943-ban került sor a műemlék jellegű épület bodajki római katolikus templom barokk falképeinek restaurálására, valamint a nagykátai plébániatemplom díszítőfestési terveinek elkészítésére, mely tervet a Gödöllői Városi Múzeum őrzi.[72]

Ezt követően egy évtizedes szünet után tért vissza Leszkovszky a váci egyházmegye területére. 1953-1954-ben Csík József hatvani prépostplébános tanácsadója volt a hatvani római katolikus templom falképeinek restaurálásánál, majd Leszkovszky tervei alapján kivitelezték 1954-ben a boldogi római katolikus templom falképeinek, azután 1957-ben a galgahévízi római katolikus templom barokk falképeinek restaurálása.[73] 1958-ban a dányi római katolikus templom üvegablakait tervezte, melyet végül volt tanítványa, Csiby Mihály készített el.[74] A következő évben születtek a herédi római katolikus templom barokk stílusú falképeinek helyreállítási tervei. [75]

   A megváltozott politikai-gazdasági viszonyok következtében az 1940-es évektől kezdve a művész munkásságában a súlypont egyre inkább a restaurálás irányába tolódott, végül már alig kapott megrendelést új munkára. A helyreállításokat a Képzőművészeti Alap égisze alatt végezte, ekkor már a székesfehérvári egyházmegye liturgikus egyházművészeti bizottságának rendes tagjaként. Jó kapcsolatokat alakított ki a vidéki plébánosokkal - barátsága Csík József (1894-1978) alagi esperesplébános, 1945-től hatvani prépostplébánossal, valamint az őt 1978-ben hatvani prépostplébánosként követő Pálos Frigyes (1924-) váci őrkanonokkal, a váci egyházmegyei múzeum igazgatójával meghatározó volt az egyházmegyében, azon belül is a hatvani esperesi kerületben véghezvitt restaurálások kapcsán.[76]

Rövidítés: GVM= Gödöllői Városi Múzeum